Közeleg a három ác: Pongrác, Szervác, Bonifác

Tévedésről szó sincs, hamarosan itt lesznek. Érkezésükre kövér betűkkel figyelmeztet a kalendárium, ott áll fehéren-feketén, hogy a hét dereka után szép sorban mindenkihez bekopogtatnak. Rendre pontban éjfélkor nyomják le a kilincset, lépik át a küszöböt, és egy-egy teljes napig élvezik vendégszeretetünket. Borús hangulatukban romlást hoznak a világra, derűs jókedvükben bőséggel jutalmazzák házigazdáikat a csendben közelgő fagyosszentek.

vizslafotozas_419a2008.jpg

Aggódva találgatom, idén mit rejtegethet tarisznyájában a három barát. Félek picit, hisz a népek azt tartják, a különös jövevényeknek régi számadásuk van az emberekkel. Pongrác a hiedelmek szerint azért haragszik, mert hiába terített magára vaskos subát, a kánikula dacára megfagyott. Szervác dühét az vívta ki, hogy noha a Tisza hullámain hajózott, halálra gyötörte a szomjúság. Bonifác pedig vesztére alulmaradt a csípős szúnyogokkal szembeni harcban.

Rágódtam eleget, mégsem látok tisztán. Nálam csavarosabb eszű dakszli legyen, aki megmondja, a felsorolt sérelmek miatt a híres utazók miért éppen a serénykedőkre, az övéikért reszketőkre neheztelnének... Alkalmi csalafintaságuknak ezer más oka lehet. Hálásabb például, ha történetüket úgy mesélik, a jóindulatú atyafiak elajándékozták ruháikat a szegényeknek, így jéggé dermedtek a névnapjukon beköszöntő hidegben.

Bárhogy is, határozottan meguntam a didergést. A szeszélyes április elszaladt, javában benne járunk a májusban, ám anya gyakran adja rám kötött kardigánomat. Az időjárás roppant változatos, előbb sivító szelek uralják a vidéket, utóbb langyos szellők simogatnak, aztán megint visszatér a zord zimankó. Kutya se tud eligazodni a természet hóbortjain, a sétákhoz, a tóparti kujtorgáshoz, az önfeledt futkosáshoz bizony elkélnek a meleg holmik.

Jogos méltatlankodásom, sírós duzzogásom a legkevésbé sem befolyásolja az égiek cselekedeteit. Kizárólag rajtuk múlik, meddig bosszantanak, hányszor ríkatják meg a lomhán úszó szürke fellegeket, kényszerítenek a négy fal közé a szomorkás esőkkel. Cudarkodhatnak amennyit akarnak, végül alighanem belefáradnak a komiszkodásba. Játszadozhatnak nyugodtan, csak a következményekért is vállalják a felelősséget.

A tét komoly, az északról kíméletlenül betörő markáns lehűlés a kertek réme. Csapásaival megtizedelheti a fiatal rügyeket, elpusztíthatja a frissen kisarjadt hajtásokat, a védtelen virágokat, szorításában vergődve odaveszhet a vetemény, a gyenge bab, az uborka. Tréfálkozva eltaposhatja a meggondolatlanul korán kiültetett paradicsom, paprika, és tök palántákat, lerabolhatja a gyümölcsösöket, a szőlőültetvényeket.

Látogatását kaptáraikban próbálják kiböjtölni a dolgos méhecskék, jelenlétében meghúzzák magukat földbe ásott erődítményeik alagútjaiban a szorgos hangyák. Csipkelődését fészkeikben meglapulva tűrik az apró kismadarak, üres beggyel vacognak az eresz alatt a fiókáikat felnevelni hazatérő villásfarkú fecskék. A béka sem kuruttyol, hártyás páncélba öltöző tavacskánk sötétlő mélyén menedéket keresnek az aranyló hátú halacskák.

Fagyoskodnak az erdők-mezők lakói, a szabadban bóklászó cicák, a családi portákat őrző ugatós vahúrok… Hatalmas kályhánkban esténként újra lobog a tűz, az üvegezett ajtó mögött vidáman táncoló lángocskák segítsége nélkül biztosan borzonganék én is… Fázós tacskó vagyok, izgatottan lesem a rövidesen betoppanó ismerősöket. Szerdán Pongrác, csütörtökön Szervác, pénteken Bonifác kegyelmét kérve hallatom majd vakkantásaimat.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr8816527316
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása