A pulykának a tengerentúli elnöki gesztust utánozva megkegyelmeztünk, csütörtök este termetes grillcsirke foglalta el a tepsit a sütőnkben. Tisztes távolból lestem a tűzhely üvegezett ajtaján keresztül, amint a madár bőre lassan pirul a forróságtól, és összefutott a számban a nyál. Hálát adtam a látványért, és azt hiszem, bár ez a legkevésbé sem Amerika, évente egyszer nekünk se árthat egy kis hálaadás.
Vacsoráig jutott időm visszatekinteni az elmúlt esztendőre, és egészen ünnepi hangulatba kerültem. Valahogy úgy, ahogy a "Thanksgiving Day", azaz a hálaadás alkalmával Kanadában október második hétfőjén, az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökén szokás. Ücsörögtem a szőnyeg sarkán a konyhában, és gondolatban felütöttem a mesekönyvem, hogy könnyebben összeszedhessem, kinek miért lehetek hálás az idén, milyen szép dolgokra emlékezhetek. Képek villantak fel, kavarogtak az érzéseim, és melegség árasztotta el a bensőmet.
Hálát adhatok a létezés csodájáért. A páratlan szerencséért, hogy anyával és apával élhetek. Mellettük elkerül a baj, körülvesz a szeretet és a boldogság. Gondoskodnak rólam, odafigyelnek az apró termetemre, az egészségemre, a törékeny hátamra, és óvnak a lépcsőzéstől. Nincs, amit ne tennének meg értem. Fejcsóváló ismerőseik szerint agyonkényeztetnek, és igaz, ami igaz… Sosem koplalok, puha kuckóban lakom, klassz ruhákat hordok, gyakran, sétálok, kirándulok, utazom. Törpetacskó többet aligha kívánhat.
És ez mégsem minden... Ha követitek a történeteimet, tudjátok, hogy hálával tartozom sok egyébért is. A közelmúlt eseményei közül például azért, hogy eljutottam a Tacsi-Talira, és megnézhettem a Veszprémi Állatkertet. Barátokat szerezhettem, bandázhatunk, rosszalkodhatunk Miával, Toffee-val, Lokival, Ropival. A Tacsi Pancsin strandolhattam, csónakázhattam Rozival, az unokahúgommal. A szüleim fizették az iskoláztatásomat, átvehettem a diplomámat, járhattam autósműsor forgatásán és Alfa Romeo találkozón…
Hálás vagyok nektek is. Igen, igen, mindannyiótoknak, akik hétről hétre kinyitjátok Panka Mesekönyvét. Sokan vagytok, és látom, figyeltek. Mellékes, hogy apa makacs náthájáról, a zűrzavart okozó óraátállításról, a kellemetlen őszi hidegről mesélek, netán a Halloween tiszteletére faragott töklámpás apropóján elődeim, Ribizli és Szamóca, a két spániel, illetve Betti, a német juhász alakját idézem meg. Ti mindig ugyanolyan érdeklődéssel várjátok a sztorijaimat.
Köszönöm a rám szánt időt, a könyvem lapozgatásával töltött perceket. Hálás vagyok a kedves hozzászólásokért, a levelekért, a tanácsokért, a mosolygó arcocskákért, a szívecskékért, a helyes állatfigurákért. Jólesik a törődésetek, és reménykedem, hogy ebben a csúnya tél eleji szürkeségben is vidámságot csempészhetek a lelketekbe. Ha valamiért, hát miattatok érdemes fáradozni, hetente lejegyezni apával az új és újabb históriákat, fényképet választani anyával.
Megéri, mert örömmel olvastok az élményeimről. Mondjuk arról, hogy most, a hálaadás estéjén ünnep volt a javából, amikor a grillcsirke elkészült, és az első finom falatok a tányéromban landoltak. Befaltam az utolsó morzsát is, és közben azon rágódtam, nekem vajon ki, miért lehet hálás. Biztosra vettem, a boltból fóliába csomagolva hazahozott mirelit tyúk nem engem okol a sorsáért, ám tőle botorság hálára számítanom. Egy elismerő biccentést talán a pulykától kaphatok. Bármerre él, békésen kapirgálhat a kertben, hiszen megúszta november negyedik csütörtökét.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
