Keze simogató érintésére ébredtem, az ablakon bekukkantó napocska szikrázó fényében ásítozva felkerekedtem. Hívására fürgén a konyhába siettem, feltálalt reggelimet gyorsan megettem, majd a kanapén az ölébe kéredzkedve megpihentem. Gőzölgő kávéjába beleszimatoltam, fülébe óriási puszit cuppantottam, fiatal pajtásomnak, Bónak emlékeztetőül kacsintva odasúgtam. Figyelmeztettem, ne feledje a megbeszélteket, köszöntsük közösen apát, mi tacskógyerekek ünnepeljük az apák napját.
Fergeteges mutatványokra aligha vállalkozhattunk, ám elhatároztam, felhőtlen boldogságunkhoz egy kevéssel megint hozzájárulunk. Titokban biztosra mentem, hisz mellette bármit csinálunk, véletlenül sem hibázhatunk, arcára pusztán jelenlétünkkel széles mosolyt csalhatunk, farkunk csóválásával a kedvében járhatunk. Tarthatnak angyali ártatlanságnak, akár égetni való ördögi rosszaságnak, nála kizárólag jóra számíthatunk, dicséretet, feddést tőle csakis bátorító szavakba csomagolva kapunk.
Játékos csínyek sokaságával színesített ragaszkodásunkért cserébe a magáét ő már a kezdetek kezdetén megtette, kifogyhatatlan szeretetével kölyökkori álmainkat régen beteljesítette. Kicsinyke falkánkat a világ sarkaiból összeszedte, otthonunkként szolgáló barátságos kuckónkat berendezte, a veszedelmes lépcsőket körültekintően elkerítette. Érkezésünk hírét lelkendezve közzétette, nevünket a családi kalendárium lapjaira felvezette, életünk eseményeit könyvecskénkben megörökítette.
Büszkén viseli pantallóján picurka tappancsaink puha párnácskáinak porból, sárból formált homályos lenyomatait, nem söpri le ruhájáról vöröses bundácskánk elhullajtott szálacskáit. Hadd lássák mások is a létezésünkre utaló jeleket, a karjaiban ücsörgésünkről, az oldalán átélt ezernyi izgalmas kalandról árulkodó bélyegeket. Tanúskodjanak a foltok, a pecsétek kapcsolatunk szorosságáról, a pompás autókázások soráról, a felfedezett varázslatos tájakról, a tátott szájjal megbámult furcsaságokról.
Nekünk aztán mindegy hová megyünk, egyedül az a fontos, hogy vele lehessünk. Kíváncsian lessük az elsuhanó vidéket, harsány vakkantásokkal üdvözöljük a felénk integetőket. Kiszúrjuk az ismerős helyeket, a polcain finomságokat rejtegető áruház parkolóját, a fájdalmas szurikat osztogató bajszos doktor rendelőjének bejáratát, a nyári hétvégéken oly zsúfolt tóparti korzó strandját. Messziről kiszagoljuk a sajtos lángos, a sült hekk illatát, nagyokat nyelve környékezzük a hamburgeres bódéját.
A kunyerálásról, az ínycsiklandó falatok kóstolgatásáról könnyű szívvel lemondunk, ha társaságában az erdőben barangolhatunk. Ehhez kocsiba sem kell ülnünk, elég apró falucskánk nevezetességéhez, a portánktól macskaugrásnyira álló szintezési ősjegyhez lemennünk, a magasba törő komor sziklafal tövében kanyargó ösvényen a fák katedrálisába máris bemerészkedhetünk. A sűrűben térkép nélkül eligazodunk, csendesen osonunk, a fenséges rengeteg méltán óvatos lakóival tisztelettudóan bánunk.
Tanításai betűjét követve a távolból csodáljuk az előttünk keresztülszaladó különféle állatokat, mai kirándulásunkon neki azzal is örömöt okoztunk, hogy nem rángattuk pórázunkat. Hagytuk eltűnni a kövér fűben iszkoló zöld gyíkocskákat, hallgattuk a zajongó kabócákat, kérésére kerültük az avarban csipegető rigókat. Elfogadtuk gondoskodását, a tikkasztó kánikulában az utolsó cseppig kiittuk kulacsa tartalmát, a lombok árnyékába húzódva felfaltuk madárlátta elemózsiánk valamennyi morzsácskáját.
Bóval most a szellős teraszon heverészünk, a fáradtságtól pilledten békésen merengünk. Szivacsos matracunkon nyújtózva a leltárt elkészítettük, az érdekes történéseket e heti dakszlikaparásomhoz egyenként mérlegre tettük. Szégyenkeznünk nincs miért, ebbe a rövidke históriába éppen ennyi fért. Hamarosan szétszórja hunyorgó csillagait az este, lassacskán lezárul az apák napjának szolid ünnepe, de nálunk ezzel koránt sincs vége, apának dukál párosunk mesés szeretete, megbonthatatlan hűsége.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
