Régóta a határban settenkedik, közeledése hírét elhintette a falucskánkat ölelő rengetegben, a távolba vesző mezőkön. Jellegzetes nyomait széthagyta a vidéken, emitt a pompás színekbe öltöző lombok, a pirosló csipkebogyó, a vastagodó avar, amott a hűvösre forduló hajnalokon feltűnő kísérteties ködpamacsok utalnak jöttére. A kalendáriumot lapozgatók már szeptember elején, a csillagászok hetekkel ezelőtt üdvözölték, míg kedd éjjel aztán az ősz végül tényleg megérkezett.
Bo kíváncsian bámult ki a virradat derengő félhomályában úszó kertre, lassan ébredezett az ablakok alatt faltól falig nyújtózó padon ücsörögve. Takaróm kényeztető melegéből pislogva figyeltem, amint állát a széles párkányra támasztva fürkészi a fák fáradtan hajladozó koronáját, a lebegve hulló levelek zavaros kavargását... Érzéseiről súlyos sóhajai árulkodtak, a ragyogó indián nyártól életében először búcsúzó tacskófiú aggódva hallgatta az eresznek csapódó esőcseppek szapora dobolását.
Bárcsak megnyugtathattam volna, de látott mindent. Saját bőrén tapasztalta, hogy miközben a nekünk, dakszliknak oly kedves kánikula oda, a reggeli ajtónyitáskor immár dermesztő fuvallatok törnek be otthonunkba. A fürgén cikázó fecskék, a fenségesen sikló gólyák elköltöztek, a lég a seregélyeké, az eget uraló komor fellegek pedig kevés okot adnak a reménykedésre. Az események az önfeledten muzsikáló tücskök helyett a szorgosan gyűjtögető hangyákat igazolják.
Moroghatunk, csaholhatunk, panaszos vakkantásainkkal, sajnos, nem változtathatunk az évszakok járásán. Szerepeiket az idők kezdetén leosztották, így mire a sápadt hold kalácsképe újra kövér cipóvá hízik, selymes tapintású divatos bundámban a villámgyors egészségügyi sétákon is reszketve vacogok majd. Kint bizony megint elkél a bolyhos pulcsi, valamicske haladékot kapott a bélelt kiskabát, az apró talpaim puha párnácskáit védelmező mancskrém nélkül eztán tapodtat se mozdulhatok.
Lépéseimet háromszor megfontolom, elmaradhatatlan kirándulásainkon óvatosan bandukolok. Véletlenül sem térek le az ismerős erdei ösvényekről, nagy ívben kerülöm a nyirkos szálaival pocakomat áztató mély füvet, a körmeim alá sáros rögöket csempésző tócsákat átengedem a lelkes vadmalacoknak. Dagonyázzanak ők a hangulatos szabadtéri fürdőkben népes kondájukkal, én inkább itthon csobbanok, boldogan kihasználom, hogy zuhanyzás után van hol megszárítkoznom.
Didergésem megelőzésére apa alaposan felkészült, megpihenhet a zajosan berregő láncfűrész, a borotvaélesre köszörült fejsze, a makacsul kemény tuskó. Kimerítő munkájukat elvégezték, udvarunkon katonás rendben sorakoznak a méretre hasított rönkök, a száraz gyújtós csupán a sercegve szikrázó gyufára vár. Könyörgő pillantásomra fellobban a tűz hatalmas kályhánkban, a kéményben fütyülő zabolátlan fergeteg dalára vidám táncot lejtő lángok sebtiben elűzik a hideget.
Fázni idebent nem fogunk, legfeljebb a szüntelenül hosszabbodó éjszakák, a baljós sötétség terjeszkedése miatt szomorkodhatunk kicsit... A napocska mostanság egyre később kel, korábban fekszik, feszített programjához ragaszkodva sietősen száguld keletről nyugatra. Hiába kérleljük, csábítgatjuk, fájdalmasan keveset vendégeskedik nálunk, és ha alkalmanként megmártóznék játékos sugarainak simogató érintésében, üldözhetem fényének lopakodva vándorló foltjait a szobában.
Süttethetem a hasamat a süppedős szőnyegen elheveredve, álmodozhatok a tikkasztó forróságról, a vakáció örömeiről. Képzeletemben felidézhetem a múltat, találgathatom a jövőt, vagy a lustálkodást feladva mesélhetek Bónak a világról. Elkápráztathatom az érdeklődő fiatal tacskót az ősz csodáiról, a téli hóesés bűvös szépségéről, a fehér szakállú Mikulásról, a békés karácsony varázslatáról szóló történeteimmel. Históriáimmal segíthetek, hogy többé soha ne bámuljon aggódva az esőbe.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
