Pénze nincs, tarisznyája üres, termete alacsony, kiáltása harsány. Peckesen lépked, hosszan elnyúlva vonul, akár valami híresség, vörösesbarna bundája csillogásán elcsúsznak a felhők mögül kikacsintó napocska sugarai. Hegyes orrát büszkén a magasban hordja, lebegő fülei mókás táncot lejtenek a szélben, erős vállaival, domború mellkasával bátran fordul szembe a kihívásokkal. Gyorsan cseperedő társam, a szertelen Bo még kölyök, ám máris igazi nagymenő.
Bármekkora is, nagyokat megy apával… Hajtja a fékezhetetlen kíváncsiság, így míg én a kiadós szombati ebéd után inkább lustálkodom, laposakat pislogva kényelmesen heverek puha takaróm alatt, a lelkes ifjonc fáradhatatlan buzgalommal kutatja az izgalmakat. Szökdécselve trappol az utcán, farkcsóválva udvarol a szomszédban legelésző lovaknak, tiszteletét teszi a szintezési ősjegynél elszórt időtlen szikláknál, majd megcélozza a messzeséget.
Csábíthatja nyolc vagy tíz kilométer, neki az a boldogság, ha elhúzódik a kirándulás. Játszótere az egész vidék, rendszeresen bebarangolja a piciny falunkat körülölelő erdőt, vígan cserkel a szőlőknél, az ínyencségekkel kecsegtető gyümölcsösöknél, szimatol a titokzatos nevet viselő Csont-réten. Megmássza a meredélyeket, kémleli a tájat a Bence-hegy tetejéről, csaholva szólongatja a csalafinta visszhangot a réges-régen felhagyott kőbánya néma falai között.
Vakkantásaival sikert sikerre halmoz, bemutatkozó köszönését mindenütt elismerő mosollyal jutalmazzák. Jöttével komoly feltűnést kelt, szívesen látják vendégségben, a szigorú hivatalokban, a Velencei-tó partján, a homokkal borított strand mentén kanyargó sétányon. Népszerűsége vitathatatlan, kobakját megilletődött gyerekek simogatják, állát elérzékenyülő felnőttek vakargatják. Dicsérik okosságát, magasztalják helyességét, méltatják ügyességét, ámulnak csinosságán.
Mellénye óriási, kabátja sátornyi, rajtam alighanem szűkebb pulcsijai is lógnának, miközben kicsinyke gardróbomban semmi sincs, amibe beleférne. Lányos hacukáim kellemetlenül vágnák hónaljban, szétpattannának izmos combjain, a közelgő tél azonban nem érheti készületlenül. Idejében felszerelkezhet, anya megálmodta a méretéhez passzoló ruhákat. Elegáns alkalmiakat, vízpergetős kapucnisokat, bolyhos bélelteket, alakjához tökéletesen idomulókat.
Nagy lábon él, megengedheti magának a divatos holmikat. Hatalmas mancsainak selymes tapintású párnácskái meglepő ábrákat rajzolnak a porba, üzeneteikkel könnyen tévútra vezethetik az avatatlanokat. A lehetőségeknek csupán a fantázia szab határt, a nyomolvasók tippelhetnek kóborló medvebocsra, mesebeli kisoroszlánra, riogathatják az ijedősöket a sűrű bozótból leselkedő ordasfarkassal. Netán ráhibázhatnak, megoldhatják a rejtélyt.
A kószálók összefuthatnak a vidáman csatangoló kajla vadásszal, a hollywoodi produkciók sztárjait megszégyenítően fehér fogsorú, karcsú derekú pajkos tacskóval. A feneketlen bendőjű, példás étvágyú dakszlival, aki a hozzánk betérők csodálkozására mesteri nyelvcsapásokkal tünteti el tálkájából a kiporciózott finomságokat… Jóízűen tömi a hasát, legfeljebb véletlenül morzsázza le a szőnyeget, nekem mégsem kell tartanom torkos tolakodásától.
Kevés híján öt hónapja lakunk együtt, békésen megosztozunk szereteten, koszton, kvártélyon, kalandon. Nélküle immár elképzelhetetlen az élet, a bolondos kergetőzés, a rengeteg csavargás, a bújós durmolás a szomorkás őszt is derűssé varázsolja. Bo a barátom, bizalmas szövetségesem. Felőlem adhatja a nagymenőt, a merész vagányt, számomra örökre az első találkozásunkkor zavartan csetlő-botló félszeg kutyus marad.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
