Megelevenedett az álmos vidék, a szintezési ősjegy patinás oszlopa fölé magasodó hatalmas vörös szikla elnyúló árnyékán ponyvás pavilonok osztoztak. Meredeken ereszkedő utcácskánk utolsó métereit szigorúan strázsáló bóják vették védelmükbe, a kövér fűben padok, székek, asztalok terpeszkedtek. A csendes erdőszéli völgyecske lassan megtelt a nyár végi mulatság élénk hangjaival, a szép időt kihasználva kis falunk apraja-nagyja összegyűlt az első NadaPiknik vasárnapi programjaira.
Bo lelkesen trappolt az oldalamon, csillogó tekintetével már messziről az örvénylő sokadalmat, a színes kavalkádot fürkészte. A hirtelen támadt sietség közepette ügyet sem vetett a földön heverő érdekességekre, kivételesen megúszta az abajgatást a komótosan ballagó szarvasbogár, megtarthatta kalapját a bokrok alól ijedten kandikáló gomba, sőt, az elhullajtott díszes madártoll is maradhatott. Játékos tacskóifjonccá cseperedett társam figyelmét elterelték a levegőben kavargó csábító illatok.
Volt mit szaglászni... Méhecskék szorgalmát dicsérő méz csuporszám, pompás lekvárok, fogadj örökbe növények, fonott kosárkák. Temérdek vásárfia, mégis kutya legyen, aki győzte nyelni a nyálát, és nem a leginkább ínyenceknek való attrakciót kereste a pazar portékákkal megrakott standok között. Valahol hátul, a bámészkodókat mestersége fortélyaival elkápráztató faesztergályos vándorműhelye mögött megbúvó mesebeli sátorban, a hentesek varázslatos birodalmában.
Emitt kerítésnyi kolbász, hozzá karvastagságú szalámirudak, márványos mintájú szalonnák, mellettük töpörtyűhalmok, gusztusos felvágottak, virslik. A húsos finomságok szimat után könnyedén megtalálható alkalmi bemutatóján akadt bőségesen, mi szem-szájnak ingere. Csak kérnem kellett, rögvest ugrottak a korgó dakszlibendőbe kívánkozó katonák, került harapásnyi ebből, vékony szeletnyi abból, kanyarintásnyi a pult alatt őrzött ízletes csemegékből.
Kevéssel odébb háztáji sajtok hívogattak. Lyukacsosak, füstöltek, hagyományosan kerekek, csigaformára tekertek, páratlanul tökéletesek. Olthatatlan szomjat csinálók, a szomszédban bort kínálgatóknak így különösen kedvesek… Kóstoltam néhányat, habzsoltam az omlós foszlányokat, ám kísérőnek a hegy részegítő leve helyett a hűs vizet választottam. Mohón lefetyeltem, nyelvemmel szerteszét spricceltem, azt se bántam, hogy lecsúsztam a beharangozott ebédről.
Hiába, kizárólag rajtam múlt, a gőzölgő gulyást vád aligha érheti. Éppen idejében érkezett, tálalásakor a delelő napocska szikrázó sugarai vidám táncot lejtettek a fényesre suvikszolt fazekakon. Gyerekek, felnőttek egyaránt türelmesen araszoltak az óriási kígyóként hullámzó sorban, innen aztán senki sem térhetett haza éhesen. Az öblös merőkanalak újra meg újra alámerültek, megtöltötték az eléjük járulók tányérkáit, karéjnyi kenyeret vagy legalább csücsköt bárki kaphatott.
Hetvenegy, hetvenkettő… Átellenben a tombolát húzták, és noha a nassolás nyomán teli gyomorral is éberen ügyeltem, saját számainkat, sajnos, nem hallottam. A felajánlott nyereményeket a szerencsések vihették, ki csodás virágok magvainak, dézsás leandernek, gumikesztyűknek, más a boltba szóló utalványnak, könyveknek, kerti szerszámoknak örvendezhetett. Panaszra azonban a véletlenül sincs okom, hisz a legizgalmasabb meglepetést anyáék a végére tartogatták.
A nyüzsgő tömegtől távol kicsinyke rácsos kennel szerénykedett, benne puha szőrcsomó pihegett. Méretes füleit hátracsapva ücsörgött, pamacsra hasonlító farkával szégyenlősen integetett. Rögtön tudtam, Ő az. A húsvéti nyúl unokatestvére, a bizonyíték a tojásokkal bűvészkedő tapsi hapsi létezésére. Zakatoló szívvel rohantam, nedves orrommal boldogan üdvözöltem, arra kértem, vigye hírét a NadaPikniknek, egyúttal emlékeztesse rokonát, hogy tavasszal várom.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
