Pajkosan lengedező porcicákkal az orrán kúszott elő a szekrény alól, farkcsóválva szimatolt az eldugott sarkokban. Kíváncsian trappolta körbe a szobát, morogva cibálta a gáncsoskodó szőnyeg rojtjait, csaholva szállt szembe a teraszra nyíló ajtó tükröződő üvegén mozdulatait gúnyolódva utánzó vörös bundás kölyöktacskó jelenésével. Bo szombaton velem ünnepelte a felfedezők napját, ám még temérdek leckén kell átrágnia magát, mire megismeri a világot.
Kicsit sem aggódom a fiatal dakszliért, szertelen védencem jól boldogul a különös lények, a titokzatos helyek, az elrejtett kincsek, a leselkedő veszélyek között. Az első nehézségeken máris túljutott, kitartóan barátkozik a menekülő pókokkal, nyálcsorgatva őrzi a zümmögő hűtőt, lopkodja a széthagyott cipőket. Kuckómban megtalálta az ínséges időkre bespájzolt nasikat, és gyorsan ráérzett a trópusi kaktuszok tüskéinek fenyegetésére is.
Képességei fejlesztésében rendszeresen támaszkodik a modern technika vívmányaira. A játék, a kergetőzés feledhető, ha a televízióban érdekes a műsor, azaz a tudományos csatornákon természetfilmeket adnak. A rikoltozó majmok, az üvöltő farkasok, a sörényüket rázó lovak hosszú percekre lekötik a figyelmét. Utóbbiak másolatával lencsevégre kapták a vurstliban, kedvence azonban alighanem az északi tájakon honos rozsomák.
Az internetben ugyancsak meglátta a lehetőséget, a monitorra meredve jobbára kutyás felvételeken szórakozik. A testvéreiről szóló videókat sosem unja meg, a családi birtokukon korábban forgatott produkciókat többször végigpörgeti, az új keletű színes beszámolókat pedig valósággal falja. Ritkán hibázik, villanásnyi tanácstalanságáról legfeljebb az árulkodik, amikor a képből kirobogó szereplőket kutatva gyanakvóan bepillant a gép mögé.
Odakint biztos léptekkel barangol. A házunk mellett futó kövezett járdán heverő narancssárga locsolótömlőt tényleg csak rövid horkanás erejéig nézte tekergő óriáskígyónak, a küszöbön posztoló lábtörlő miszlikbe aprításáról unszolásomra lemondott… Bolondozva focizik a hatalmas fenyőnkről lehulló tobozokkal, szívesen haverkodna a hintázó ágakon szökdécselő, a szomszédban sebesen eltűnő fürge mókussal.
A kertben igazán elemében van. A kavicsos utacskákon bátran elkocog a tűzrakóig, elbújik az árnyékliliomok rengetegében. A törékeny dísztökpalántákra ügyet sem vet, a lélegzetelállító szépségű bordó pünkösdirózsát hátsó mancsaira emelkedve szagolgatja. Az ibolyák tengerében csörtetve ellátogat picinyke tavacskánkhoz, csendesen bűvöli a víz mélyén úszkáló halacskákat, integet a csobbanva elmerülő békáknak.
Tóparti séta, erdei kirándulás, nála egyre megy. Rakoncátlankodva húzza a pórázt, nyakörvén a rovarriasztóval bekukkant a bokrok alá, lelkesen keresi a vadak nyomait. Emitt a totyogó kacsák, a sziszegő hattyúk keltik fel az érdeklődését, amott a nyuszik, a rókák csapásai csábítják… Úgy tervezem, hamarosan nagyobb túrára viszem, szeretném megmutatni neki a bájos őzeket, a fenséges szarvasokat, a dagonyázó malacokat.
Hazatalálunk a sűrűből, kapunkat mindketten messziről kiszúrjuk. A kocsifeljárón szaladva tányérkánkról, benne ínycsiklandó csemegékről ábrándozunk, gondolatban teli bendővel oldalgunk be a konyhából, fáradtan terülünk el a puha ágyon… A felfedezők mesés napja véget ért, de Bo most is nyüzsög. Régi önmagamra emlékeztet, a csetlőbotló gyerekre, aki okul a tapasztalásokból, és ugrásra készen várja az újabb kalandokat.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
