Félve várom a hétfőt, pedig örülhetnék. Húsvét van, vége a március eleje óta tartó nagyböjtnek, és lelkiismeret-furdalás nélkül rágcsálhatom a nyuszitól kapott báránypacalt. Az időjárás kényeztet, a fák lombot bontottak, a vidám madárdal segít feledni a bánatot, éledező jókedvemet mégis beárnyékolja, hogy a négy napból, amit az ünnepnek hála egyhuzamban anyával tölthetek, három már el is szaladt. Ráadásul, az előttünk álló utolsó azzal fenyeget, hogy délutánra mindketten illatozunk majd pacsulitól.
Borzolódik a szőr a hátamon, ha felidézem a tavalyi locsolkodás emlékét. A kilincset egymásnak adó vendégek spricnijeinek sziszegését, a fejem búbjáról legördülő cseppek ragacsosságát, és azt, hogy az esti, samponos csutakolás, szárítkozás ellenére, sokáig az orromban éreztem a különféle kölnik lassan elenyésző bukéját… Akadt köztük kellemes, na de így, összekeveredve! A hatás leírhatatlan. A házunk levegője olyan volt, akár a drogériáé, ahol egy eltévedt elefánt tiporta a polcokon sorakozó, pézsmával, rózsavízzel teli üvegcséket. A szellőztetés alig használt, a szagok kavalkádja a szimatolást is ellehetetlenítette.
Bizakodom, hogy az idén másként lesz, mert a héten apa tényleg bedobta magát, és minden tőle telhetőt megtett a védelmünkben. Miközben pakolt, virágot ültetett, lemosta az ablakokat, némi fontolgatást követően, későbbre halasztotta a csengő régóta esedékes felszerelését, és lemondott az utcára nyíló kiskapu javításáról is. A zárba a minap törte bele a kulcsot, ezért a korábbinál körülményesebb bejutni hozzánk, ám az ismerősöknek nem újság, hogy hasztalan odakint kiabálni, nyomni a dudát, egyszerűbb telefonon bejelentkezni, és a kocsibejárón közlekedni.
A látogatók fogadását anya sem bízta a véletlenre. Idejében bevásárolt, megfordult a hentesnél, a zöldségesnél, hosszasan keresgélt a közértben. Szombaton szakadatlanul sütött-főzött, takarított, aztán ma délelőtt, a női munka húsvét vasárnapi tilalmára hivatkozva, kiült a teraszra pihenni, sziesztázni. Tehette, hiszen a legfontosabb teendőkkel végzett. A sonka kész, a hagymahéjjal vörösre színezett tojások a konyhaasztal közepét elfoglaló díszes tálban kínálják magukat, a verselő gyerekeket csoki várja, és a felnőttek választhatnak, hogy üdítővel, sörrel, borral, vagy inkább valami erősebbel öblítik le kiszáradt torkukat.
Legszívesebben kimaradnék az egészből. A locsolók anyához jönnek, és én pénteken már úgyis találkoztam a barátaimmal. A velencei korzóra szervezett alkalmi tacskóbulin, Loki bemutatta családja legfiatalabb tagját, a „pici” Thort, és a bandához csatlakozott Toffee is. Négyesben játszottunk a parton, és a srácoknak szerencsére eszébe sem jutott parfümöt, szódavizet fröcskölni rám. A népszokások felelevenítése helyett csavarogtunk, kergetőztünk, és kivételesen hekket ebédelhettem.
A húsvét eddig csodásan telt, legfeljebb az zavar, hogy a nyuszi megint kicselezett. Észrevétlenül jött és ment, ahogy a Mikulás csinálja, jelenlétéről kizárólag az elrejtett ajándékok árulkodnak... Tapsifüles kerül engem, és noha nyilván puszta elővigyázatosságból teszi, megérthetné, hogy bár nyúlász dakszlinak születtem, érkezésekor a legkevésbé sem rossz szándékkal virrasztok, leskelődöm hajnalig a paplan fedezékéből.
Számomra, aki még sosem láttam igazi nyulat, rendkívüli élmény lenne a személyes randevú. Esküszöm, akkor se bántanám, ha holnap üres kézzel kopogtatna az ajtón, egyetlen fülipusziért cserébe önként ugranék a kölniszórója elé, és ügyelnék, hogy jóllakhasson zsenge répával.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
