Zsúfolt hét van mögöttem. Néhány nap leforgása alatt annyi minden történt, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Ünneplés ünneplést követett, jutott szeretet és ajándék, de nélkülem semmi sem ment. Kellettem a konspirációhoz, sőt, sutyorogtak rólam is.
Hétfőn rögtön titoktartást fogadtam apának. Mancsot emelve esküdtem, hogy hallgatok az elrejtett növényről. Véletlenül se árulom el anyának, hogy a sétából hazafelé névnapjára megvettük a kedvenc virágát, és a rózsaszín orchidea a tetőtérben, a könyvespolcnál, a sarokban bujkálva várja a másnap reggelt. A pillanatot, amikor hajnalban kisettenkedünk érte, elővesszük, és… Tadam!... Jöhet a köszöntés.
Látszólag felesleges hűhó a munkába indulás előtti mosolygós percekért, ám nekünk fontosnak tűnt. Meglepetésnek szántuk, igyekeztünk, hogy váratlanul cibálhassuk meg anya fülét... A rajtaütés szerencsére sikerült, és este már hármasban örültünk a szövettacskónak is, amit egy ismerős küldött. Remekül mulattunk, igaz, a muri belecsúszott az éjszakába, és végül elszunyókáltam. Lemaradtam a rám vonatkozó tervek formába öntéséről.
Kezdődő ásítozásomat átmenetileg elűzte, hogy a szüleim arról beszélgettek, december ötödikére csizmát kölcsönöznek nekem. Sajátom sajnos nincs, csupán az elődömtől, Szamócától örökölt szandálkák rejtőznek a fiókomban, és noha hatalmasak a lábamra, ahhoz túl aprók, hogy Télapó észrevegye őket. Márpedig, ha a Fehérszakállú nem talál szépen puccba vágott topogót a kuckóm bejáratánál, ajándékot se hagy. Visszaül a szánjára, és röpül a következő címre, én meg szomorkodhatok.
Nem, ezt nem akarták, és apa magára vállalta a lábbeli kifényesítését is. Nehogy megrágcsáljam a bőrt… Latolgatták, vajon a Mikulás finomságokkal, esetleg virgáccsal jutalmaz. Mielőtt lecsukódtak a pilláim, még hallottam, ahogy kitárgyalják, mennyivel könnyebb lenne, ha az Északi-sarkon, vagy legalább Lappföldön, a finn Rovaniemiben olvasnák a mesekönyvemet. A történeteim eloszlatnák a manók és a krampuszok kételyeit. Első kézből értesülnének a kedvességemről, barátságosságomról, és éreznék, hogy csodás különlegességet érdemlek.
A társalgás hatott, szerdán fitten keltem, takarodóig türelmetlenül tébláboltam és lefekvéskor izgatottan másztam a paplan alá. Próbáltam nyitva tartani a szemem, hogy megleshessem Rudolfot, a piros orrú rénszarvast, amint társait vezetve beáll a teher-ródlival a ház elé. Az óriási puttonnyal utazó öregúr azonban rémesen ügyes… Kivárta, amíg elnyom az álom, és úgy ereszkedett végig a kéményben, hogy egyikünket se verte fel.
Nagyjából így eshetett, hiszen a csütörtöki ébredéskor ajándékok vettek körül. Virgácsot nem láttam, a legkedveltebb csemegéimből ellenben több csomag lapult a ragyogóra suvikszolt csizmaszárban.
Hohohó! Lecsapni rájuk sebtiben! A gondolat megfogant, és azonnal túrtam, dúltam. Szakadtak a zacskók, válogathattam, bárány, pulyka, strucc. A bőség zavara valósággal letaglózott... Ezután? Még valami? A folytatásban Jézuskával és a húsvéti nyuszival számoltam, azzal a legkevésbé, hogy huszonnégy órán belül újra repdesek majd a boldogságtól.
Pénteken, pirkadatkor leptek meg. Arra eszméltem, hogy anya és apa felkapnak, ölelgetnek, felváltva húzogatják a füleimet… Engem ünnepeltek. Pontosabban azt, hogy kétéves lettem. Komoly, felnőtt törpetacskó, aki azért számukra gyerek.
Szülinapom volt, és a lakás díszbe öltözött a tiszteletemre. A lépcsőkorlátról színes lufik integettek, a tányéromnál masnival átkötött szárított marhafejbőr-rudak üdvözöltek. Farkcsóválva szaglásztam, és szaporán kalapált a szívem. Lelkesen szaladtam körbe a nappalit, és ugyancsak álmélkodtam. A kályha mellé ismeretlenek játszóteret varázsoltak. Puha, vastag matracok feküdtek a padlón, hogy ugrálhassak, hempereghessek, kényelmesen szundikálhassak.
A tortát este tálalták, a tetején a nevemet, azaz a „PANKA” szót kiadó gyertyákkal. A húsos receptet anya és apa napokkal korábban választotta, akkor, amikor elaludtam a névnapi bulin. Suttogniuk se kellett volna, olyan mélyen horpasztottam, ám a jövőben nehezebb dolguk lesz. Alvást színlelek és kihallgatom a titkos tanácskozásaikat. Karácsonykor rajtam az örömszerzés sora, és ehhez tényleg tudnom kell, mi készül.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
